Hihetetlen mennyire repül az idő! Már egy év eltelt, hogy megszületett az unokaöcsém kisfia, Marci. A kis pólyásból mára aranyos szaladgáló kisfiú lett. Ebből az alkalomból készült ez a takaró, első nagyobb lélegzetű ilyen varrományom. A design a netről való, egy külföldi bababoltban, meg aztán később számtalan orosz oldalon láttam meg a majmocskákat, és első látásra megtetszettek.
Még nagyon sokat kell a "szendvics" készítéséről tanulnom, mert nem olyan szép feszes, amilyennek lennie kéne. De remélem, minél többször gyakorolom, annál jobban fog menni.
Ma adtuk oda, úgy láttam elnyerte a tulajdonos tetszését, és lehet, hogy falikép lesz belőle.
Itt még a szendvics előtti állapot látható. Két napig izgultam felette, mire össze mertem varrni.
Valójában elégedett vagyok vele, mert a mostani tudásomhoz képest jónak találom, bár látom a hibáit, amikre mindig utólag jövök rá, hogy ezt lehetett volna másként, jobban, szebben.
Majd a következőnél, akkor már tudom, mire kell figyelnem.
Szép estét mindenkinek!
Szenzációsan jó!!! Ötletes és nagyon szép munka!
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésIgazi kis pasis takaró!
VálaszTörlésEgy igazi kis pasinak ilyen jár.
TörlésNagyon tetszik Marcinak a takaró, most a sátor egyik tartozéka! Köszi még egyszer!
VálaszTörlés