Oldalak

2011. május 30.

Csókos hal és bánatos kandúr

 Egy nagy ho-ho-horgásznak készült ez a ronda hal, amely így szemből nézve erősen emlékeztet engem valakire, de nem akarok utálatos lenni, azzal, hogy leírom, kire gondolok. Remélem, akinek készült nem fog megrémülni tőle, hanem jót derül rajta.
Ő pedig Solomon, a kandúr. Rábukkantam a neten ezekre a mintákra és teljesen elbűvöltek.
                                                    Patti's Ratties Original- Solomon
A blogbajom még mindig tart.

Haladgatok a hímzéssel

Sorakoznak a bárányok, de még sok van. A keret hímzése, a szöveg, na és a kontúrok. Lehet, hogy félre kellene tenni a határidős miatt.
Nagymamisnak is szerettem volna válaszolni, hogy a párnán két szál hortenzia lesz, mert az esküvőn ez a virág fog dominálni.

Blogger probléma

Nem tudom, csak nálam fordul-e elő ez a gond, de nem tudok megjegyzéseket írni sehová. Állandóan kiléptet és újra meg újra be kell jelentkezni a google micsodába, de ezen kívül nem történik semmi!

2011. május 20.

Nagy macska, kis kutya

Mivel megnyugtattak, hogy ha örömömet lelem a különféle figurák készítésében, akkor abban igazán nincs semmi kivetnivaló. Valójában én is tudom, hogy a kézimunkában maga az alkotó folyamat, ami örömmel tölt el, az hab a tortán, ha másnak is tetszik.
 Ezért a héten gyarapítottam egy kicsit az állatseregletet. A meglévő három igazi macskánk mellé csináltam még egyet. Amikor kész lett, meglepve láttam, hogy majdnem nagyobb lett, mint a mieink.


Egy igazi kutyabolondhoz illően már ideje volt egy ebet is alkotni, ami fele akkora, mint a macsek.


Az ötleteket általában a netről veszem, ott pedig nem minden esetben jelzik, hogy az adott modellnek ki a tervezője.
Hamarosan egy gyűrűpárnát kell készítenem, az esküvő augusztusban lesz, és az idő vészesen fogy. A mintára már rátaláltam, csak azt nem tudom a szalagokon kívül hogyan lehetne a gyűrűket másként ráerősíteni. Ha valakinek van ötlete, és tudna segíteni, az nagyon jólesne.

2011. május 16.

Csak esik, és esik...

...ilyenkor teljesen használhatatlan vagyok, úgy érezem. Csak ténfergek a lakásban, belekapok ebbe-abba, magyarán semmihez sincs kedvem, ráadásul mintha száz évet öregednék ebben a borús időben. Tavaly ilyenkor szigetté vált a ház, az udvaron csak gumicsizmában lehetett közlekedni és a víz már a terasz tetejét nyaldosta. A Zagyva is egyre közelebb nerészkedett az utcánk végéhez, ijesztő volt. Azóta még jobban utálom az esőt.
Ráadásul a nyomtatónk is bedöglött, nem jutok szabásmintához, hogy tudjak
mindenféle állatkákat alkotni, ezért ma délelőtt rajzolgattam. Na, nem egy nagy durranás, a net is segített, de utoljára akkor volt ceruza a kezemben, amikor csöppek voltak a gyerekeim. Ezek sikeredtek.
A kerekebb bagoly annyira kedvemre való volt, hogy rögtön meg is csináltam.

Néha elgondolkodom rajta, hogy normális dolog, hogy ennyi idősen mondjuk baglyokat készítek, holott felnőtt (majdnem) gyerekeim vannak, unokáim pedig még sokára lesznek?

2011. május 14.

Ez lett a századik bejegyzés

"Szeretem dolgok"

Ismét Jutka ajándékozott nekem egy díjat, amit nagyon szépen köszönök!

A feletétel, hogy soroljunk fel magunkról tíz olyan dolgot, amit szeretünk. Próbálom összeszedni, leginkább hétköznapinak tűnő apróságoknak ezek, de valójában nagyon fontosak, az életem részei.

Természetesen ezen a blogon első helyen áll a kézimunka. Hímzés, varrás meg más is hébe-korba...

Szeretem a családi összejöveteleket, mert bármilyen pocsék a kedvem, mindig feldobnak...
.
Az olvasás szintén nagy kedvenc, bár az utóbbi hónapokban hanyagoltam, mintha a könyvek tehetnének arról, hogy nincs többé könyvesboltom...

Imádom Churchillt. Na, nem az államférfit, hanem a mi nagy zsemleszínű labradorunkat. Ő a harmadik gyerekem...

A hosszú forró nyarakat, amikor esténként kint lehet ücsörögni a teraszon, és jókat elmélkedhetünk a világ folyásán...

A virágoskertet, mert mindig lenyűgöz a szín- és illatkavalkád, amivel eláraszt...

A zöldségeskertet, mert olyan lüke büszkeség fogott el ma reggel is, amikor teleszedtem egy tálat saját teljesen biotermésű retekkel...

A csendet, ami körülvesz, amikor egy hosszú nap után hazaérek... (Bár ez az utóbbi pár hónapra nem érvényes.)

Blogolni is szeretek, habár elég nehezen barátkozom...

A tenger. Csak egyszer láttam, de azóta sem feledtem, újra és újra eszembe jut az, amit akkor éreztem, amikor először megpillantottam. Szavakkal leírhatatlan...

Köszönöm még egyszer a lehetőséget, és akiknek továbbadom: Kormi, Eszter, Főkolomp,Éva.

2011. május 6.

Új hímzés


Amolyan házi áldás féle lesz, mert egy bibliai idézet szerepel rajta. Nem jellemző rám az efféle dolog, de ez a minta nagyon megtetszett, ugyanonnan való, mint a hóemberes, amit most ugyebár félretettem naívul azt gondolván, jó időben tavasszal csupa virágos és zöld és báránykás képeket kell varrogatni. Ehhez már csak a meleg és a napsütés hibádzik.

Katalinka szállj el...

 Katicapár, kicsit ufós jellegű csápokkal
 Fiúkatica
 Lánykatica
Petúniát vigyáznak.
Ma szomorúan észleltük, hogy az idén először virágzó lila akácunk virágai lefagytak. A diófán már meg sem lepődtem, minden második évben megtörténik. Pedig már azt hittem tavasz van.

2011. május 3.

Húsvét után

Újabb próbálkozás azzal, hogy szatyrot varrjak. A képen olyan, mintha ferdén lenne felvarrva a kép, de ezt élőben nem látom. Munka közben rá kell jöjjek, hogy mennyi mindenről halvány fogalmam sincs, hogyan kell szépen és precízen kivitelezni, csak megyek a megérzéseim után, csak jobb lesz valamikor. A nagymamám varrónő volt, alaposan és nagyon szépen dolgozott egy öreg mechanikus varrógéppel, nem tudom mit szólna, ha látná a tákolmányaimat.


Related Posts with Thumbnails