Persze a táska nem lett kész, kihagytam pár dolgot a számításból. Ember tervez ugye...
Nagy homeopátia fogyasztó vagyok. Legyen az derékfájás, epebántalom, utazási betegség, stb. Egész seregnyi csövecském van, amit muszáj elvinni az utazásra, már csak a lelki nyugalmam érdekében is. Eddig nem tudtam miben tartani őket, csak rakosgattam ide-oda, aztán ez egy folytonos keresgélési folyamatot idézett elő nálam. De ennek most vége! Netes barangolásom közben bukkantam rá erre a kis dobozkára itt. Hát... rendesen megizzasztott, mire megcsináltam. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyi mindent nem tudok még a varrás rejtelmeiről, de azért csak összehoztam. "Kicsit zöld, kicsit savanyú", de az enyém!
Néhol csálé, néhol rogyaszt a kicsike, de alapjában véve elégedett vagyok vele. Ugye egész tűrhető?
Beteszek egy képet, hogy miért nem lett kész a táska.
Mellette majdnem félig engem láthattok, jobban mondva egy könyvet tartó kezet. Na, az én vagyok. Ez egy nagyon jó fotó rólam, vállalható. De a lényeg a lányom: nekem ő a legszebb és legokosabb lánygyerek a világon.
Legyen jó hétvégétek!