Mához egy hétre...

...már nem leszek itt. Tenger, napsütés, olajfák. Majd beszámolok.
Persze a táska nem lett kész, kihagytam pár dolgot a számításból. Ember tervez ugye...
Nagy homeopátia fogyasztó vagyok. Legyen az derékfájás, epebántalom, utazási betegség, stb. Egész seregnyi csövecském van, amit muszáj elvinni az utazásra, már csak a lelki nyugalmam érdekében is. Eddig nem tudtam miben tartani őket, csak rakosgattam  ide-oda, aztán ez egy folytonos keresgélési folyamatot idézett elő nálam. De ennek most vége! Netes barangolásom közben bukkantam rá erre a kis dobozkára itt. Hát... rendesen megizzasztott, mire megcsináltam. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyi mindent nem tudok még a varrás rejtelmeiről, de azért csak összehoztam. "Kicsit zöld, kicsit savanyú", de az enyém!

Néhol csálé, néhol rogyaszt a kicsike, de alapjában véve elégedett vagyok vele. Ugye egész tűrhető?
Beteszek egy képet, hogy miért nem lett kész a táska.

Elballagott a kicsi lányom, és már az írásbelin is túl van. Én is úgy izgultam, mintha nekem kéne vizsgáznom. Minden aggodalom felesleges volt, mert minden úgy ment, ahogy kellett.
Mellette majdnem félig engem láthattok, jobban mondva egy könyvet tartó kezet. Na, az én vagyok. Ez egy nagyon jó fotó rólam, vállalható. De a lényeg a lányom: nekem ő a legszebb és legokosabb lánygyerek a világon.
Legyen jó hétvégétek!