2012. március 11.

Kis tároló

A munkahelyi asztalra,mert eddig csak tobzódott a kulcs, telefon és zsepi mindenfelé. A farmer nálam úgy látszik kifogyhatatlan, még mindig van egy zsáknyi, amit a családom gyűjtött nekem. Lassan neki kéne ugrani a kanapé- tartónak, most már talán időt szakítok rá, és egy időre abbahagyom, hogy sajnáljam magam. Akadt még piros pöttyös vászon, ebből is el vagyok látva rendesen, és imádom a farmer-pöttyös variációt. A keresztszemes már legalább két éves, most végre találtam megfelelő helyet neki. A mintát itt találtam: http://aurelle.over-blog.com/80-categorie-848077.html.







2012. március 4.

Fáradtság...

... amely nem a tavasz közeledte miatt tört ki rajtam, hanem azért, mert bár csak harmadik hete dolgozom, máris túlórázni kellett, különben nem készül el a határidős munka. Egyre kiakasztóbb ez az egész, mert kiderült, hogy ez nem egy kivételes eset, hanem folyamatosan lehet rá számítani, sőt előfordulhat, hogy szombat-vasárnap is be kell menni dolgozni, és egyáltalán nem biztos, hogy kifizetik. Ezt nem rinyálásként mondom, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tetszik ez a rendszer, de tudom jól, hogy ma hazánkban nagyon sok helyen ez a helyzet, és ha nem akarjuk elveszíteni a munkánkat, bizony el kell tűrnünk azt, hogy a munkáltatónak lehetősége van ilyesmit megtenni az alkalmazottaival. Szerintem én vagyok az az egy hülye, aki nem örül tiszta szívből annak, hogy munkája van. Azért említettem a túlórát, mert emiatt szegény varrógépem a takarója alatt pihen, nem volt időm meg energiám sem elővenni. Ja,azt azért még leírom: minimálbért kapok és mivel februárban csak 13 napot dolgoztam a számlámra elsején 40000, azaz negyvenezer forint érkezett, ami szabályos röhögőgörcsöt váltott volna ki belőlem, ha nem lennék mélységesen elkeseredve. Belegondolni is borzasztó, hogy hányan keresnek ma ennyit Magyarországon, és élnek belőle, gyereket nevelnek, táplálkoznak, számlákat fizetnek vagy legalábbis próbálkoznak vele. Én még szerencsésnek mondhatom magam, mert a férjemnek nagyon jó munkája van és jól keres, tehát igyekszem úgy felfogni, hogy amíg nem adódik számomra is jobb, elviselem, mert a két egyetemista miatt minden fillérre szükségünk van. Az én fizumból tudjuk legalább az egyikük albérletét finanszírozni.
Bocsi, hogy ennyit nyavalyogtam, de mostanában teljesen kifordultam önmagamból, nehéz egy ilyen számomra nem igazán pozitív változáshoz hozzászokni és türelmesnek lenni vagy bizakodónak.
Mivel ez a blog a kézimunkáról szól(na), azért hoztam is valamit. Igaz, kicsit gyűrött, meg hiányos, mert menet közben elfogyott a fonal és nem tudtam elmenni venni. A jobboldali képen látható milyen lesz majd nagykorában.
Related Posts with Thumbnails