Oldalak

2013. január 28.

Long live the Queen

A lányom anglisztika szakon tanul az egyetemen, és így a vizsgaidőszak végén ez jutott eszembe. Beáldoztunk egy teljes egypennyst. Így ez a gyűrű kb 110 forintba került. Remélem nem követek el ezzel felségsértést, vagy ilyesmit. Az ötlet különben sem az enyém, a neten láttam rengeteg hasonlót. (Az alap parafadugó) És remélem az sem ciki, hogy egy jó öreg "bélás" is ott pöffeszkedik a királynő mellett.







2013. január 27.

Karkötő

Nem gondoltam, hogy ilyen macera. A varrás sokkal könnyebb. Úgy tökéletlen, ahogy van. Eltörtem rögtön egy kapcsot, meg a stoppert, a legvégén pedig sikerült elroppantanom az utolsó picike teklát.
Ezt még gyakorolni kell.





Most megyek és hímezni fogok. Szép estét!

2013. január 25.

Shamballa


Shamballa legendája*

A buddhisták hite szerint létezett egy hely, ahol az ég és a föld találkozott, mely a földi paradicsom volt, maga a tökéletesség, a béke, a szeretet, a gyógyulás és a nyugalom helye. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetnek egy bizonyos Shamballát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.
A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják. Mindazt, amit a helyéről tudunk, egy tibeti legenda foglalja össze, amely Shamballát az “északi nyugalom helyé” -nek nevezi, ami arra utal, hogy a mitikus birodalom valahol Tibettől északra található. Ezt támasztják alá az indiai hagyományok is, miszerint a Himalájától északra van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.
A legenda szerint Buddhát Shamballában avatták be a titkos tanokba. A rejtett hely a legenda szerint egy völgy mélyén bújik meg, s óriási hófödte hegycsúcsok veszik körül. Megközelítését egy tó, vagy kiszáradt tó meder nehezíti, s csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út. A lámák szentül állítják, hogy Shamballába nem juthat el minden vándor – csak az, aki meghívást kapott oda.
*ezomisztika.hu
A Shamballa karkötő ezt a spirituális üzenetet hordozza magában, és terjed az interneten, kismillió változatával találkozhatunk. Közelebbről megvizsgálva felötlött bennem, hogy a múlt századba én még tudtam makramézni, csak ez is a feledés homályába merült, annyi mással együtt. Mivel úgyis ékszerkészítési lázban égek, de azt még nem tudom egy komolyabb darabhoz mikor fogok hozzá, mert még mindig nincs elegendő alkatrészem ahhoz, hogy elkezdjem. Ezért végeztem egy kis kutatómunkát a gyöngyös dobozban, és ma délután megalkottam egy Shamballa karkötőt. 





Nem egy nagy durranás, de örültem neki, hogy nem felejtettem el a csomózást, és a legközelebbi már biztosan szebb lesz. Addig is, ezzel  kifejezem azt a törekvésemet, miszerint úgy élek,hogy majd egyszer bebocsátást nyerjek Shamballába.
Ezeket a gyönyörűséges patchwork blokkokat pedig a Meskán vettem, annyira szépek, hogy nincs is szívem felhasználni őket. De előbb-utóbb úgyis erre a sorsra jutnak.







Legyen szép hétvégétek!


2013. január 23.

2013. január 21.

A gyöngyös doboz mélyén...

...bukkantam rá erre a kis cukiságra. Hogy miféle szerzet ő, nem igazán tudom. Talán maci, de némi kutya-beütése is van. A lányom nagy gyöngyös korszakából való, ami már vagy 8 éve véget ért. Igazán kár érte.
Hogy érzékeltessem a méretét egy pénzérmét tettem melléje. Icipici cukorfalat.




2013. január 19.

Az idei év három hetében nem sokat kreatívkodtam, hacsak a beszerzéseket és pénzköltést nem számítjuk annak. Abban nagyon leleményes vagyok.
A csontkovács terápiának egyelőre vége, most már van egy szép egyenesnek mondható gerincem helyrepasszított csigolyákkal, egyedül a görbületet nem sikerült visszaállítani, állítólag (sőt biztos) ez már így is marad. Minden esetre az érzés, hogy belyukad a hátam, már elmúlt. Az ülőmunka lassan és alattomosan megtette a hatását. Plusz a mozgásszegény életmód. Hát igen, ezzel is kell valamit kezdeni, mert ha így folytatom, a problémák bizony visszatérnek. Csak ne lennék veszettül kényelmes, mondhatni lusta.
Ez alatt az idő alatt egy dolgot sikerült végleges formába öntenem. Nem egy nagy dolog, egy sima párnahuzat, az anyagot még valamikor novemberben vettem, és karácsonyra szántam a lányomnak, csak hát...


Igaz, hogy ő London mániás, lévén anglisztika szakon tanul az egyetemen, de azért Párizst és a francia romantikát sem veti meg. Ez is az albérleti kuckót fogja díszíteni.
Itt pedig egy másik beszerzésem, egy gombolyag fonal, amiből  fodros sálat lehet kötni, talán holnap már nekiveselkedem. Ugyanis van egy csomó kötőtűm, amiket kitelepítettem a fészerbe, ahol most veszett hideg van és semmi kedvem nem volt kimenni turkálni a zimankóban, ezért inkább anyukámtól kértem most kölcsön egyet.


A következő mánia pedig a gyöngyök. Ez úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt a lányom nagy gyöngyfűző volt és ebből kifolyólag rengeteg fajta gyöngy felhalmozódott itthon, amik most a kezünkbe kerültek, és kitaláltuk, hogy jó lenne ékszereket készíteni. Ezért vettem még pár fajtát, meg kiegészítőket. Valószínű meg kell tanulnom ezeket a dolgokat, mert neki a tanulás mellet nemigen lesz ideje rá, meg különben is, most már az én fantáziámat is elkezdte izgatni a dolog. Meglátjuk, mi sül ki a dologból. Segítségem is akad majd, Kormira bizton számíthatok, ha elakadok. Majd beszámolok róla.



Kedvenceim a teklák.






Vegyes felvágott, és ennél még sokkal több van, meg olyan is, ami csak a jövő héten érkezik.
És egy megkezdett párna, londoni látképpel.



Ő pedig Cirmi, a varróasztalon. Még a gép zakatolása sem zavarja, szerintem akkor jobban tud aludni.


Related Posts with Thumbnails