...ilyenkor teljesen használhatatlan vagyok, úgy érezem. Csak ténfergek a lakásban, belekapok ebbe-abba, magyarán semmihez sincs kedvem, ráadásul mintha száz évet öregednék ebben a borús időben. Tavaly ilyenkor szigetté vált a ház, az udvaron csak gumicsizmában lehetett közlekedni és a víz már a terasz tetejét nyaldosta. A Zagyva is egyre közelebb nerészkedett az utcánk végéhez, ijesztő volt. Azóta még jobban utálom az esőt.
Ráadásul a nyomtatónk is bedöglött, nem jutok szabásmintához, hogy tudjak
mindenféle állatkákat alkotni, ezért ma délelőtt rajzolgattam. Na, nem egy nagy durranás, a net is segített, de utoljára akkor volt ceruza a kezemben, amikor csöppek voltak a gyerekeim. Ezek sikeredtek.
A kerekebb bagoly annyira kedvemre való volt, hogy rögtön meg is csináltam.
Néha elgondolkodom rajta, hogy normális dolog, hogy ennyi idősen mondjuk baglyokat készítek, holott felnőtt (majdnem) gyerekeim vannak, unokáim pedig még sokára lesznek?
Pufi bagoly nagyon cuki! Izgatottan várjuk a többieket is! :))
VálaszTörlésJa! Nyugodj meg, teljesen normális "ennyi idősen" baglyokat készíteni! Meg nyulakat, macikat, boszikat, cicákat, egereket, ....
Persze hogy normális ennyi idősen figurákat késziteni... Most érünk már rá....
VálaszTörlésEgyébként aranyosak, csak csinálgasd, ha örömöd telik benne...