Az úgy volt, hogy itt egy sarokszekrény állt, amit a férjem valamilyen okból ki nem állhatott. Azt is mondhatnám: gyűlölte. A lába állandóan kimozdult, kiszakadt a háta, stb. A sztorihoz hozzátartozik, hogy az egyik macskánk ki tudja nyitni a bejárati ajtót, addig ugrál a kilincsen, amíg az ajtó ki nem tárul. Ezért kell állandóan kulcsra zárnunk, ami a múlt hét egyik estéjén elfelejtődött. Hajnali ötkor őrült ramazurira ébredtünk, a kutyánk, mint egy dúvad berontott a szobába, a macska menekült. Csak éppen menekülés közben kipottyantotta a szájából a pockot, amit nagy diadalittasan behozott a lakásba. Persze a pocok sem ostoba, nyomban beslisszolt az említett könyvszekrény alá. El lehet képzelni az ezt követő vadászatot! Ahhoz, hogy egyáltalán elmozdíthassuk a szekrényt, ki kellett pakolni belőle, kihúzni a helyéről, majd kilakoltatni a halálra rémült pockot. Marha jól esett ez az egész akció hajnalok hajnalán. Egyedül a lökött kutya élvezte az egészet, elemében volt, míg a három lüke macska csak a talpát nyalogatta nyugisan a nagy hajtóvadászat alatt. Na, ezért lesz most új polcrendszer. Ez az egész mizéria jó alkalmat szolgáltatott a páromnak arra, hogy végre megszabadulhasson az annyira utált szekrénytől. Most végre lesz normális helyem, asztalom, mert eddig ezen a vacak kis szekrénykén tároltam a laptopom.
Persze még nincs teljesen kész, óriási kupi van, az összes könyvem a lányomnál a zongora alatt, olyan is van, amiről elképzelésem sincs hová raktam, de a rendcsinálás már a jövő hétre marad, mert holnap utazunk házassági évfordulót ünnepelni.
Nagyon kellemes ünneplést Prágában és boldog, szeretetben, egészségben gazdag sok-sok együtt töltött évet kívánok még Nektek! :))
VálaszTörlésJa, és a polcrendszer szuper lett!