Hortenzia

Az esküvőre készül ez is, ahol a díszítés hortenziából lesz. A képen kettő szál virág lesz, reményeim szerint a hétvégén be tudom fejezni, és esetleg tetszik is majd az arának. A minta szintén a francia DEFA magazinból származik, a fonalakat pedig Bakternőtől rendeltem. A mi megyénkben sehol nem lehet DMC fonalat kapni, a párom meg nem mutatott túl nagy hajlandóságot arra, hogy hozzon nekem Pestről, pedig a hímzővásznat máskor ő szerezte be, csak nem érezte igazán testhezállónak a feladatot.

Liliomok

A rózsák után másik nagy kedvenceim a liliomok, amelyek most kezdték meg a virágzásukat. Még sok olyan van, ami csak most hozza a bimbóit.

 És egy nagy bokrétányi menta, szörpöt főztem belőle tegnap, holnap lehet inni belőle, mert dunsztba kellett tenni és megvárni, amíg kihűl. Jelenleg még mindig meleg.

YarnArt Tulip fonal

Lehet, hogy horgolásra való? Én hímeztem vele.

Gyűrűpárna, második variáció

Igaz,hogy az elsővel nem vagyok kész, csak a hímzéssel. Még nem találtam ki a végső alakját, várom az isteni szikrát, hogy kipattanjon a fejemből, és addig még elszenvedek vele pár napig. Általában hajnalban szoktam megvilágosodni, ha nem tudok aludni. A kutyák versenyt ugatnak az utcában, amihez a miénk is csatlakozik a teraszon teljes erőbedobással, szinte remegnek az ablakok. Ilyenkor előjönnek azok a vérszívó vadállatok is, amik az esti órákban ravaszul elbújtak a rovarirtó felől, és most élvezettel zúgnak és döngicsélnek bele az ember arcába. Na mindegy, ez csak egy kis szócséplés volt a részemről. Ja, az utca kandúrjait még nem is említettem, a hideg ráz ettől a szerelmetes óbégatástól, teljesen olyan, mint a gyereksírás.
Visszatérve a gyűrűpárnára, ezt is hímzővászonra szerettem volna, de a fonal nagyon tréül mutatott rajta, túl vastag. Egy színátmenetes YarnArt Tulip nevezetű, erősen sodrott, csúszós fonal. A minta, mint ahogy a másik is, a De fil en Aiguille című francia magazinból való.

A hátlap hímzett lenvászonból készült. A gyűrű pedig a páromé és az enyém, az idén lesznek huszonöt évesek. Nahát, akkor ez már ezüstlakodalom!

Válaszolok

Továbbra sem engedi a blogger, hogy a saját nevemen kommenteljek az én saját blogomban, folyton kilép a bloggerből, átirányít, mint névtelent. Ennyire béna nem lehetek!
Csak szerettem volna megköszönni, amiket írtatok. Az eszembe se volt, hogy bontani is lehet a betűket, ha úgy alakul. Hülyülök.
Egyébként hímzővászonra készül a hímzés, amiből most erre az alkalomra többfélét is beszereztem.

A virágok királynői a kertemből

Esküvői készülődés

Valamelyik nap rá kellett döbbennem, hogy már csak két hónap van az unokaöcsém esküvőjéig, és még semmit nem alkottam erre a jeles alkalomra. Az eredeti elképzelésemhez fonalam még nem volt, azt a héten megrendeltem, de addig amíg  megérkezik, elkezdtem ezt a másikat. Sajnos, képtelenség róla normális fotót készíteni, sehogy nem akart olyan lenni, mint eredetiben. Vagy túl világos, vagy túl sötét, homályos, életlen, minden, ami előfordulhat. Még van egy másik mintám is, ami tetszik, azt is megvarrom, legyen miből választaniuk. A végén pedig lesz egy pár darab V. és L. monogramos gyűrűpárnám.

Csókos hal és bánatos kandúr

 Egy nagy ho-ho-horgásznak készült ez a ronda hal, amely így szemből nézve erősen emlékeztet engem valakire, de nem akarok utálatos lenni, azzal, hogy leírom, kire gondolok. Remélem, akinek készült nem fog megrémülni tőle, hanem jót derül rajta.

Ő pedig Solomon, a kandúr. Rábukkantam a neten ezekre a mintákra és teljesen elbűvöltek.
                                                    Patti's Ratties Original- Solomon
A blogbajom még mindig tart.

Haladgatok a hímzéssel

Sorakoznak a bárányok, de még sok van. A keret hímzése, a szöveg, na és a kontúrok. Lehet, hogy félre kellene tenni a határidős miatt.
Nagymamisnak is szerettem volna válaszolni, hogy a párnán két szál hortenzia lesz, mert az esküvőn ez a virág fog dominálni.

Blogger probléma

Nem tudom, csak nálam fordul-e elő ez a gond, de nem tudok megjegyzéseket írni sehová. Állandóan kiléptet és újra meg újra be kell jelentkezni a google micsodába, de ezen kívül nem történik semmi!

Nagy macska, kis kutya

Mivel megnyugtattak, hogy ha örömömet lelem a különféle figurák készítésében, akkor abban igazán nincs semmi kivetnivaló. Valójában én is tudom, hogy a kézimunkában maga az alkotó folyamat, ami örömmel tölt el, az hab a tortán, ha másnak is tetszik.
 Ezért a héten gyarapítottam egy kicsit az állatseregletet. A meglévő három igazi macskánk mellé csináltam még egyet. Amikor kész lett, meglepve láttam, hogy majdnem nagyobb lett, mint a mieink.

Egy igazi kutyabolondhoz illően már ideje volt egy ebet is alkotni, ami fele akkora, mint a macsek.

Az ötleteket általában a netről veszem, ott pedig nem minden esetben jelzik, hogy az adott modellnek ki a tervezője.

Hamarosan egy gyűrűpárnát kell készítenem, az esküvő augusztusban lesz, és az idő vészesen fogy. A mintára már rátaláltam, csak azt nem tudom a szalagokon kívül hogyan lehetne a gyűrűket másként ráerősíteni. Ha valakinek van ötlete, és tudna segíteni, az nagyon jólesne.

Csak esik, és esik...

...ilyenkor teljesen használhatatlan vagyok, úgy érezem. Csak ténfergek a lakásban, belekapok ebbe-abba, magyarán semmihez sincs kedvem, ráadásul mintha száz évet öregednék ebben a borús időben. Tavaly ilyenkor szigetté vált a ház, az udvaron csak gumicsizmában lehetett közlekedni és a víz már a terasz tetejét nyaldosta. A Zagyva is egyre közelebb nerészkedett az utcánk végéhez, ijesztő volt. Azóta még jobban utálom az esőt.
Ráadásul a nyomtatónk is bedöglött, nem jutok szabásmintához, hogy tudjak

mindenféle állatkákat alkotni, ezért ma délelőtt rajzolgattam. Na, nem egy nagy durranás, a net is segített, de utoljára akkor volt ceruza a kezemben, amikor csöppek voltak a gyerekeim. Ezek sikeredtek.

A kerekebb bagoly annyira kedvemre való volt, hogy rögtön meg is csináltam.

Néha elgondolkodom rajta, hogy normális dolog, hogy ennyi idősen mondjuk baglyokat készítek, holott felnőtt (majdnem) gyerekeim vannak, unokáim pedig még sokára lesznek?

Ez lett a századik bejegyzés

"Szeretem dolgok"

Ismét Jutka ajándékozott nekem egy díjat, amit nagyon szépen köszönök!

A feletétel, hogy soroljunk fel magunkról tíz olyan dolgot, amit szeretünk. Próbálom összeszedni, leginkább hétköznapinak tűnő apróságoknak ezek, de valójában nagyon fontosak, az életem részei.

Természetesen ezen a blogon első helyen áll a kézimunka. Hímzés, varrás meg más is hébe-korba...

Szeretem a családi összejöveteleket, mert bármilyen pocsék a kedvem, mindig feldobnak...
.
Az olvasás szintén nagy kedvenc, bár az utóbbi hónapokban hanyagoltam, mintha a könyvek tehetnének arról, hogy nincs többé könyvesboltom...

Imádom Churchillt. Na, nem az államférfit, hanem a mi nagy zsemleszínű labradorunkat. Ő a harmadik gyerekem...

A hosszú forró nyarakat, amikor esténként kint lehet ücsörögni a teraszon, és jókat elmélkedhetünk a világ folyásán...

A virágoskertet, mert mindig lenyűgöz a szín- és illatkavalkád, amivel eláraszt...

A zöldségeskertet, mert olyan lüke büszkeség fogott el ma reggel is, amikor teleszedtem egy tálat saját teljesen biotermésű retekkel...

A csendet, ami körülvesz, amikor egy hosszú nap után hazaérek... (Bár ez az utóbbi pár hónapra nem érvényes.)

Blogolni is szeretek, habár elég nehezen barátkozom...

A tenger. Csak egyszer láttam, de azóta sem feledtem, újra és újra eszembe jut az, amit akkor éreztem, amikor először megpillantottam. Szavakkal leírhatatlan...

Köszönöm még egyszer a lehetőséget, és akiknek továbbadom: Kormi, Eszter, Főkolomp,Éva.

Új hímzés

Amolyan házi áldás féle lesz, mert egy bibliai idézet szerepel rajta. Nem jellemző rám az efféle dolog, de ez a minta nagyon megtetszett, ugyanonnan való, mint a hóemberes, amit most ugyebár félretettem naívul azt gondolván, jó időben tavasszal csupa virágos és zöld és báránykás képeket kell varrogatni. Ehhez már csak a meleg és a napsütés hibádzik.