Szeptember

Elég régen nem írtam, aminek az oka igen egyszerű, mindkét gyerekem egyetemista lett és ez a tény elég sok macerával járt az utóbbi hetekben, az anyagi vonzatáról már ne is beszéljünk.  Albérlet keresőben többet jártam Pesten, mint az elmúlt évben összesen, végül sikerült egy megfelelőt találnunk, és megkezdhettük a berendezkedést. Szerencsére mostanra minden lényeges dolgot beszereztünk, van min aludni, tudnak tisztálkodni, mosni, főzni. Nem egy luxuslakosztály, de két huszonévesnek tökéletesen rendben van, a lakályosabbá tétel már az ő dolguk.
Itthon olyan nagy csend van a házban, amíg a párom haza nem ért, kicsit elveszettnek éreztem magam, és csak bolyongtam szobáról szobára.
Hoztam pár képet a lakásról, kicsit üres még:

(A macskás poszter a fiamé, a Star Wars a lányomé, de tényleg.)
Az ágytakarót most szombaton varrtam rohamtempóban, hogy a másnap reggeli indulásra kész legyen. Egyszerű polár anyag, de pihe-puha.
Az utóbbi időben ennyi a befejezett kézimunkám, pár dolog itt hever félbehagyva.
Ősz van, szeptember. Szép, de egy kicsit szomorúvá tesz.

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Újabb táska

Örök kedvencem a farmer, megint egy újabb táska. Ezúttal merészen cipzár varrásba fogtam, megszenvedtem vele míg rájöttem a mikéntjére, de végül is siker koronázta az erőfeszítéseimet. Egy orosz oldalon láttam egy hasonló táskát, ott szerettem bele. A bélése pöttyös pamutvászon, van egy nagy belső zsebe, és a külsejére is került egy zseb, egy kiszuperált nadrágról. A mérete jó nagy, igazi pakolós, holnap fel is avatom, amikor nyakunkba vesszük szép fővárosunkat, albérlet ügyben.

A héten a madaras hímzést is befejeztem, amiből eredetileg szintén táska készült volna. Hát... nem tudom, majd meglátom.

Welcome

Végre szabadság! Tegnap óta kitört itthon a nyár. Csak az időjárást nem értesítette senki időben, hogy mi most kezdtük meg az éves pihenőnket. Remélem később majd javul a helyzet.
Már régóta szerettem volna egy Welcome-díszt a teraszra, most megvalósítottam az elképzelésemet az új gép segítségével, amit nagyon szeretek, pazar. Imádom a borostyánt, van egy kis melléképület a házunk oldalában, amolyan mindenes és leginkább lomtárként funkcionál, az oldalát már szépen befutotta  ez a növény, most ültettem cserépbe is belőle, ilyen lett:

Kellemes hétvégét mindenkinek, jó pihenést, és végre sok napsütést!

Új gép és pöttyök

Múlt szombaton végre megvettem az új varrógépemet. Eredetileg is ezt néztem ki magamnak, a másik az ára miatt tűnt vonzóbbnak, de amikor az üzletben megláttam egymás mellett a két gépet, rögtön tudtam, hogy az elsőnek választott lesz az igazi. Szép, okos, halk és még sok-sok mindent tud, amit még nem is volt alkalmam    kipróbálni. Majd egy hét múlva! Szabadságra megyek, és alaposan kitanulmányozom. Remélhetőleg némi restancia bepótlására is alkalmam lesz, Krealady nem feledkeztem meg rólad, csak ez az évem annyira zsúfolt és bonyolult, tele volt eddig várt és nem várt eseményekkel, a hangulatom is elérte a mélypontot, de most már talán megbékélek a dolgok állásával és összeszedem magam!
Szóval, ő itt az új játszótársam:

A hétvégén a lányomon kitört a pöttyös láz, neki pöttyös szoknya kell, mindenféle. Kettőt varrtam mindjárt, hátha megelégszik ennyivel. Szuperpöttyösek, igazi retró, mondja ő. Szerintem meg szupermini.

Nem volt hajlandó többet mutatni magából, de a szoknya hossza így is jól látszik.

Játék Korminál!

Gyertek játszani! Nézzetek be Kormihoz, pazar dolgokat készít, csodás füliket, nyakláncokat, és még sok mást is! A részletekért katt IDE !

Nyári táskák

Kitört rajtam újfent a táskamánia. Sosem elég, mindig kell újabb és újabb. Ez már így marad, gyógyíthatatlan ez a kór. A Facebookon bukkantam rá a Varróvilág felhívására, a nyári táskafesztiválra. Ingyenes szabásminta, és fényképes útmutató  alapján lehetett elkészíteni ezt a jó kis strandtáskát. Jó nagy, alaposan meg lehet pakolni, minden szükséges holmi belefér.

Az alábbi helyen megtaláljátok a leírást:http://www.taskafesztival.hu/programok/roxana---egyedi-strandtaska-a-vizpartra-1-/
A másik szatyrot már régebben is szerettem volna megvarrni, most időt szakítottam rá. Ez jóval kisebb, viszont kifejezetten nyárra való, a rátétes mintája miatt, Egy japán újságból vettem az ötletet, hétfőn fel is avatom ezt a kis tatyót, reggel ebben viszem a tízóraimat.

Jó hétvégét mindenkinek!

Varrógép

Szeretnék egy új varrógépet. A réginek, ami nem is olyan régi, nincs semmi baja, tökéletesen működik, csak szeretnék egy kategóriával feljebb lépni. A gondom az, hogy a bőség zavarával küzdök, annyi fajta gép van forgalomban. A pénztárcámhoz mérten ez a Janome 3160QDC gép tűnik a legszimpatikusabbnak. Ha valaki ismeri ezt a gépet, nagyon szívesen venném, ha elmondaná róla a véleményét, vagy ha ugyanebben a kategóriában (100-120 ezer Ft) tudtok jó gépet javasolni, azt nagyon megköszönném!

Olaszország 5.-6.nap Lucca, Vinci, La Spezia, tengerpart

Az utolsó előtti napunkon végre ragyogó napsütésre ébredtünk. Az úticél Lucca városa volt, ami 50 km-re fekszik Marina di Massától, tehát viszonylag közeli hely. Hamar odaértünk, és legnagyobb meglepetésünkre azonnal találtunk parkolóhelyet. Luccáról azt kell tudni, hogy a történelmi belvárosa fallal van körbevéve, és hat kapun keresztül lehet bejutni. Belül egy zárt kis világ fogad, valóban kicsi, de annál hangulatosabb. Sok-sok tér, park található a városban, a nagy részük forgalommentes, nyugodtan lehet sétálgatni. Lépten -nyomon kávézók, éttermek, trattoriák.

Luccában jóval kevesebb a műemlék, mint más városokban, ennek ellenére engem teljesen rabul ejtett ez a kis barátságos hely. Itt nem volt tömeg, nyugodtan lehetett bámészkodni anélkül, hogy valakibe beleütköztünk volna, az utcák itt is kanyarognak össze-vissza, látszólag minden logika nélkül.

Templom itt is akad jó néhány, nem is gondolná az ember mennyi.
Lucca híres szülötte Giacomo Puccini, akinek a szülőháza a Via di Poggio 30. alatt ma is látható.

Ez egy igen szerény épület, igazán nincs semmi különös rajta, csak a tudat, hogy itt született a Tosca és más remekmű szerzője teszi érdekessé.
Miután bejártuk a várost faltól falig, útra keltünk, hogy felkeressük Toscana egy másik híres férfiújának a szülőhelyét. Leonardo da Vinciről van szó, aki -minő meglepő- Vinciben született.

Ismét gyönyörű tájakon haladtunk, kanyargós hegyi utakon, mert a ház egy dombtetőn áll. Lent a faluban kérdezősködtünk kissé, hogyan juthatunk fel. Kedvesen el is magyarázták, csak éppen azt felejtették el megemlíteni, hogy a ház jelenleg felújítás alatt áll, így nem látogatható.

Ennyit sikerült megpillantani és megörökíteni belőle. A vidék elfeledtette ezt velünk.

Késő délután még felautóztunk La Speziába, ez már Liguria tartományban van, de csak alig félórányira Massától. Ott olyan gyönyörű sétány van a rakparton, hogy az ember szava elakad. Kb egy km hosszú, tele rózsákkal, kaktuszokkal, pálmákkal. Legszívesebben az összes fotót betenném, de az már túlzás lenne.

Végigsétáltunk, aztán leültünk egy padra, és csak ültünk... és nem csináltunk semmit. Szerintem nem is beszélgettünk. Ezt csendben kell élvezni.

Az utolsó nap: a tengerparton

Jó idő, forró homok, hideg víz.

Nem is volt nálam fürdőruha, nem gondoltam, hogy fürdőzésre alkalmas lesz a tenger. Ami igaz, hogy nagyon hideg volt a víz, és nem sokan akadtak, akik belevetették magukat a habokba. A páromat kivéve.
Este még "beugrottunk" Pisa-ba, mert még szuvenírt senkinek nem vettünk. Gyorsan elintéztük, és még egyszer megnéztük a Ferde-tornyot. egészen mások voltak a színek.

Hát ennyi volt.
Szombaton délelőtt 10-kor indultunk, szinte hátra sem néztünk, annyira rossz volt eljönni. Biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok menni.