2012. június 17.

Olaszország 5.-6.nap Lucca, Vinci, La Spezia, tengerpart

Az utolsó előtti napunkon végre ragyogó napsütésre ébredtünk. Az úticél Lucca városa volt, ami 50 km-re fekszik Marina di Massától, tehát viszonylag közeli hely. Hamar odaértünk, és legnagyobb meglepetésünkre azonnal találtunk parkolóhelyet. Luccáról azt kell tudni, hogy a történelmi belvárosa fallal van körbevéve, és hat kapun keresztül lehet bejutni. Belül egy zárt kis világ fogad, valóban kicsi, de annál hangulatosabb. Sok-sok tér, park található a városban, a nagy részük forgalommentes, nyugodtan lehet sétálgatni. Lépten -nyomon kávézók, éttermek, trattoriák.




Luccában jóval kevesebb a műemlék, mint más városokban, ennek ellenére engem teljesen rabul ejtett ez a kis barátságos hely. Itt nem volt tömeg, nyugodtan lehetett bámészkodni anélkül, hogy valakibe beleütköztünk volna, az utcák itt is kanyarognak össze-vissza, látszólag minden logika nélkül.





Templom itt is akad jó néhány, nem is gondolná az ember mennyi.
Lucca híres szülötte Giacomo Puccini, akinek a szülőháza a Via di Poggio 30. alatt ma is látható.


Ez egy igen szerény épület, igazán nincs semmi különös rajta, csak a tudat, hogy itt született a Tosca és más remekmű szerzője teszi érdekessé.
Miután bejártuk a várost faltól falig, útra keltünk, hogy felkeressük Toscana egy másik híres férfiújának a szülőhelyét. Leonardo da Vinciről van szó, aki -minő meglepő- Vinciben született.



Ismét gyönyörű tájakon haladtunk, kanyargós hegyi utakon, mert a ház egy dombtetőn áll. Lent a faluban kérdezősködtünk kissé, hogyan juthatunk fel. Kedvesen el is magyarázták, csak éppen azt felejtették el megemlíteni, hogy a ház jelenleg felújítás alatt áll, így nem látogatható.



Ennyit sikerült megpillantani és megörökíteni belőle. A vidék elfeledtette ezt velünk.



Késő délután még felautóztunk La Speziába, ez már Liguria tartományban van, de csak alig félórányira Massától. Ott olyan gyönyörű sétány van a rakparton, hogy az ember szava elakad. Kb egy km hosszú, tele rózsákkal, kaktuszokkal, pálmákkal. Legszívesebben az összes fotót betenném, de az már túlzás lenne.









Végigsétáltunk, aztán leültünk egy padra, és csak ültünk... és nem csináltunk semmit. Szerintem nem is beszélgettünk. Ezt csendben kell élvezni.

Az utolsó nap: a tengerparton

Jó idő, forró homok, hideg víz.



Nem is volt nálam fürdőruha, nem gondoltam, hogy fürdőzésre alkalmas lesz a tenger. Ami igaz, hogy nagyon hideg volt a víz, és nem sokan akadtak, akik belevetették magukat a habokba. A páromat kivéve.
Este még "beugrottunk" Pisa-ba, mert még szuvenírt senkinek nem vettünk. Gyorsan elintéztük, és még egyszer megnéztük a Ferde-tornyot. egészen mások voltak a színek.



Hát ennyi volt.
Szombaton délelőtt 10-kor indultunk, szinte hátra sem néztünk, annyira rossz volt eljönni. Biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok menni.



2 megjegyzés:

  1. Juditkám! Köszönöm a nagyszerű úti beszámolót, amit még olvasni is nagy élvezet volt, nemhogy megélni! :)
    Kívánom, hogy az utolsó mondatod mielőbb váljék valóra!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű volt és most mást kell megnézni. Szerintem.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails