Olaszország 4. nap- Siena, Chianti-dombság

A negyedik napon Siena városába utaztunk, amely a legmessszebb esett a helytől, ahol laktunk. Két órát utaztunk az autópályán, mert így volt a leggyorsabb.
Az útikönyvből megtudtuk, hogy ebben a városban szerdánként nagy piacot tartanak, ahol helyi különlegességekkel és árusokkal találkozhatunk.
A jó hosszú út után másfél órát köröztünk Siena utcácskáin, ráadásul a belváros a dombtetőre épült, így rengeteg emelkedőn és kanyaron haladtunk keresztül, és bevallom némileg már ingerültek és idegesek voltunk, mire végre le tudtunk parkolni.
Mondanom sem kell, hogy a piaci árusok már javában pakoltak, mire odaértünk, készülődtek a sziesztára.
Az egy hét alatt, amíg ott voltunk a szieszta létéről mindig sikerült megfeledkeznünk, annyira szokatlan nekünk ez a dolog.
Szóval a piac nem jött össze. Semmi helyi különlegességet nem találtunk, annál több ruhát, bőrárut és kacatot.
Ezután körbesétáltuk a történelmi belvárost, nagyon szép. Rengeteg a lépcső, emelkedő, és fel nem foghatom, hogyan tájékozódik bárki is a zegzugos utcákon.

Végig az volt az érzésem, egy középkori film díszletei között sétálunk, ilyen nincs is a valóságban.

Nagyon különleges a Piazza del Campo nevű tér, amely kagyló alakú, a közepe felé lejt, és rengeteg ember tartózkodott ott.

A tér egyik oldalán látható a Palazzo Pubblico, azaz Városháza. Ma múzeumként működik. 1297-ben kezdték el építeni, és a tornyát úgy tervezték, hogy magasabb legyen, mint a rivális Firenzéé.

Innen továbbsétáltunk, jobban mondva mentünk erre-arra, térkép híján. Így botlottunk bele a Dómba, amely a Világörökség része.

Csodálatos épület, rengeteg apró részlettel. Sok olyan volt, amit csak itthon fedeztünk fel, amikor kinagyítottuk a képeket.
Siena utcáin is sok órát eltöltöttünk, nagyon jó volt barangolni csak úgy, menni amerre a lábad visz, és rácsodálkozni a felbukkanó látnivalókra. Jó volt, hogy csak gyalogosan vagy biciklivel lehet idejönni, nem kellett a járműveket kerülgetni. Nagyon érdekes még, ahogyan a régi keveredik az újjal. Rengeteg az üzlet, olcsóbb, drágább, sőt méregdrága, mindenhol kirakatok, de úgy, hogy nem bántja a szemedet, mert tökéletesen illeszkednek az épületekhez, szinte belesimulnak. Ezerféle bor, sajtok, tészták, olívaolajak!
A kissé kieső utcákban felfelé nézve láthattuk a kiteregetett ruhákat, a hétköznapi élet apró jeleit.

Visszafelé már nem az autópályán mentünk, hanem a kevésbé forgalmas, másodrendű autóúton . És megláttuk azt a tájat, amely az egyik legjellegzetesebb vidéke. Ez a Chianti-dombság, bor- és olajbogyó termelő vidék. Pazar! Az idő nagyon jó volt, ragyogott a nap, a táj lélegzetelállító, igazi Toszkána!

Lépten-nyomon meg kellett állni, mert szinte minden útkanyarulat után olyan látvány tárult elénk, hogy muszáj volt megcsodálni. Ezt tényleg soha nem fogom elfelejteni.

Holnap igyekszem befejezni a beszámolót, remélem nem unjátok még túlságosan. Jó hétvégét mindenkinek!