2012. június 15.

Olaszország 4. nap- Siena, Chianti-dombság

A negyedik napon Siena városába utaztunk, amely a legmessszebb esett a helytől, ahol laktunk. Két órát utaztunk az autópályán, mert így volt a leggyorsabb.
Az útikönyvből megtudtuk, hogy ebben a városban szerdánként nagy piacot tartanak, ahol helyi különlegességekkel és árusokkal találkozhatunk.
A jó hosszú út után másfél órát köröztünk Siena utcácskáin, ráadásul a belváros a dombtetőre épült, így rengeteg emelkedőn és kanyaron haladtunk keresztül, és bevallom némileg már ingerültek és idegesek voltunk, mire végre le tudtunk parkolni.
Mondanom sem kell, hogy a piaci árusok már javában pakoltak, mire odaértünk, készülődtek a sziesztára.
Az egy hét alatt, amíg ott voltunk a szieszta létéről mindig sikerült megfeledkeznünk, annyira szokatlan nekünk ez a dolog.
Szóval a piac nem jött össze. Semmi helyi különlegességet nem találtunk, annál több ruhát, bőrárut és kacatot.
Ezután körbesétáltuk a történelmi belvárost, nagyon szép. Rengeteg a lépcső, emelkedő, és fel nem foghatom, hogyan tájékozódik bárki is a zegzugos utcákon.


Végig az volt az érzésem, egy középkori film díszletei között sétálunk, ilyen nincs is a valóságban.




Nagyon különleges a Piazza del Campo nevű tér, amely kagyló alakú, a közepe felé lejt, és rengeteg ember tartózkodott ott.

A tér egyik oldalán látható a Palazzo Pubblico, azaz Városháza. Ma múzeumként működik. 1297-ben kezdték el építeni, és a tornyát úgy tervezték, hogy magasabb legyen, mint a rivális Firenzéé.


Innen továbbsétáltunk, jobban mondva mentünk erre-arra, térkép híján. Így botlottunk bele a Dómba, amely a Világörökség része.


Csodálatos épület, rengeteg apró részlettel. Sok olyan volt, amit csak itthon fedeztünk fel, amikor kinagyítottuk a képeket.
Siena utcáin is sok órát eltöltöttünk, nagyon jó volt barangolni csak úgy, menni amerre a lábad visz, és rácsodálkozni a felbukkanó látnivalókra. Jó volt, hogy csak gyalogosan vagy biciklivel lehet idejönni, nem kellett a járműveket kerülgetni. Nagyon érdekes még, ahogyan a régi keveredik az újjal. Rengeteg az üzlet, olcsóbb, drágább, sőt méregdrága, mindenhol kirakatok, de úgy, hogy nem bántja a szemedet, mert tökéletesen illeszkednek az épületekhez, szinte belesimulnak. Ezerféle bor, sajtok, tészták, olívaolajak!
A kissé kieső utcákban felfelé nézve láthattuk a kiteregetett ruhákat, a hétköznapi élet apró jeleit.


Visszafelé már nem az autópályán mentünk, hanem a kevésbé forgalmas, másodrendű autóúton . És megláttuk azt a tájat, amely az egyik legjellegzetesebb vidéke. Ez a Chianti-dombság, bor- és olajbogyó termelő vidék. Pazar! Az idő nagyon jó volt, ragyogott a nap, a táj lélegzetelállító, igazi Toszkána!






Lépten-nyomon meg kellett állni, mert szinte minden útkanyarulat után olyan látvány tárult elénk, hogy muszáj volt megcsodálni. Ezt tényleg soha nem fogom elfelejteni.

Holnap igyekszem befejezni a beszámolót, remélem nem unjátok még túlságosan. Jó hétvégét mindenkinek!

2 megjegyzés:

  1. Oh, az a Dóm!!!
    A természetről hozott képek is csodálatosak, olyan rendezett minden!
    Apró csalódás a piac, de így is nagyon sok élménnyel gazdagodtatok.

    VálaszTörlés
  2. Tényleg minden nagyon szép, csak kevés volt az egy hét. De azért ez is nagyon boldoggá tett minket.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails