2012. június 6.

Olaszország, 1.nap

Az előző bejegyzésemben elfelejtettem megemlíteni, hogy mire megérkeztünk a tengerpartra, elkezdett szemerkélni az eső, de ez akkor szinte fel sem tűnt. Bezzeg másnap annál inkább észrevettük a borús égboltot, és a szemerkélő esőt. Rögtön kitört rajtunk a szokásos döntésképtelenségi roham azt illetően, hogy most mihez kezdjünk, állandóan az eget kémleltük a teraszról, de az idő semmi jelét nem mutatta annak, hogy jobbra fordulna, vagy esetleg még a nap is kisütne. Ezen elszenvedtünk pár órát, végül Pisa mellett döntöttünk, mert az a legközelebbi város. Tehát, beültünk az autóba.


Ezt láttuk a kocsiból egész úton, és nem lett tőle jobb kedvünk. Ahogy közeledtünk a város felé, már egész komoly vizet kaptunk fentről. Ehhez hozzájött még, hogy feltúrtam mind a három táskánkat az esernyő után, de nem találtam meg. (Itthon egy eldugott rekeszben rögtön ráakadtam kipakolás közben.)
Már messziről feltűnt a Dóm, majd a Ferde torony, amiről a párom rögtön megállapította, hogy "ez rohadt ferde." Frappáns megállapítás.
Kis keringőzés után találtunk ingyenes parkolóhelyet, ami- ,mint kiderült a későbbiekben- nagyon ritka az olasz városokban. Amint kiszálltunk, rögtön odajött hozzánk egy fekete fiú, aki esernyőt árult. Kérdésünkre elmondta, hogy szenegáli, Pisa mellett él, és a turistáknak eladott holmikból próbál pénzt szerezni. Mint később kiderült, az eladásra kínált portéka nindig az aktuális időjárástól függ. Esőben esernyő, napsütésben napszemüveg. A kisebb városokban egyébként elég sokan vannak, úgy kell őket lerázni. Az esernyő 5 euróba fájt, át lehet számolni itthon mennyi, ráadásul pont tegnap láttam a belsejében ezt: Made in China.
Öt perc alatt ott voltunk a Csodák terén, azaz a Campo dei Miracolin.


Viszonylag kevesen voltak, gondolom ez a pocsék időnek volt betudható. De ettől eltekintve, ez egy nagyon pazar látvány, a három gyönyörű nagy  épülettel. Ahogy belépünk a tér kapuján, rögtön balra a Keresztelőkápolna található, majd a Dóm, és aztán a Ferde torony (Campanile). A tér másik oldalán egy kolostor épülete húzódik, és múzeumok.


Mindenütt fák és növények sorakoznak, amik egész Olaszországban lenyűgöztek engem. Különböző formájúak, zömökek, vagy éppen égbenyúlóak, de mind más, szinte egyéniségük van.


A torony mellett elbambultunk egy kis ideig, ilyet nem lát mindennap az ember. Először is: tényleg "rohadt" ferde. A képen is látszik mennyire, de higgyétek el, a valóságban ez sokkal de sokkal hihetetlenebb látvány. Hogy nem dől el? Persze tudom, hogy stabilizálták, és mindent elkövettek, hogy megállítsák a süllyedést és dőlést, de akkor is! Ráadásul még enyhén görbe is. Valamint jóval fehérebb élőben, mint ezen a borús fotón.

Az ominózus esernyő.
Sajnos az eső csak nem akart abbamaradni, sőt egyre jobban zuhogott, a párom cipője átázott, hideg volt, fújt a szél, fájó szívvel, de lemondtunk a további városnézésről, és visszaautóztunk Marina di Massába, ahol mindenféle tengeri herkentyűket vacsoráztunk, hozzá nagyon finom vörösbort ittunk, amire azt mondta a kedves hölgy, hogy "Sicsília"-ból származik.
Mire befejeztük, elállt az eső, de már túl késő volt bárhová elindulni, ezért csak ott helyben derítettük fel a terepet.




2 megjegyzés:

  1. Ez jó volt, kérjük a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Még ilyen borús időben is milyen romantikusak a képek. Talán, mert nekünk nincs tengerünk.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails