Babatakaró

Hihetetlen mennyire repül az idő! Már egy év eltelt, hogy megszületett az unokaöcsém kisfia, Marci. A kis pólyásból mára aranyos szaladgáló kisfiú lett. Ebből az alkalomból készült ez a takaró, első nagyobb lélegzetű ilyen varrományom. A design a netről való, egy külföldi bababoltban, meg aztán később számtalan orosz oldalon láttam meg a majmocskákat, és első látásra megtetszettek.
Még nagyon sokat kell a "szendvics" készítéséről tanulnom, mert nem olyan szép feszes, amilyennek lennie kéne. De remélem, minél többször gyakorolom, annál jobban fog menni.
Ma adtuk oda, úgy láttam elnyerte a tulajdonos tetszését, és lehet, hogy falikép lesz belőle.

Itt még a szendvics előtti állapot látható. Két napig izgultam felette, mire össze mertem varrni.

Valójában elégedett vagyok vele, mert a mostani tudásomhoz képest jónak találom, bár látom a hibáit, amikre mindig utólag jövök rá, hogy ezt lehetett volna másként, jobban, szebben.
Majd a következőnél, akkor már tudom, mire kell figyelnem.
Szép estét mindenkinek!

Képek...

...az új munkám fázisairól. A blokkok majdnem készen vannak, azóta sokat haladtam, csak nem fotóztam tovább. Remélem két-három délután, és elkészülök vele. Még nem árulom el mi lesz belőle.

A varrásnál olykor akad "segítőm", bár ebben az esetben inkább hátráltatott, mert ő roppant szórakoztatónak találta a lecsüngő cérnavégeket, és jól eljátszott vele, viszont addig nem nagyon haladtam, és végül kénytelen voltam letessékelni őkelmét az asztalról.

További kellemes és fagymentes hétvégét kívánok nektek!

Átváltozás

Mert ez a dolog tulajdonképpen táskának indult, de amikor összeállítottam, rájöttem, hogy nagyon nem szeretnék egy ennyire sárga valamit a vállamon. Így lett belőle párnahuzat, és ez kifejezetten jót tett neki.
Mivel még mindig van felhasználásra való anyagom, a táskavarrás ideje is eljön előbb-utóbb.

Legyen szép hetetek!

Egy régi keresztszemes

Annyira régi, hogy még az előző lakhelyünkön készült el, az pedig már jó régen volt, hiszen ide 2002-ben költöztünk. Most végre akadt neki egy keret, és már a falon díszeleg. És még mennyi keret nélküli képem van, amik szépen kivasalva egy dossziéban várnak a sorsukra! Majd egyszer...

Egy újabb farmertakaró lett majdnem készen, tényleg csak a hátlap van hátra, de azt még ki kell találnom hogyan fogom megcsinálni.

Jó nagy lett, de a kép csalóka, egyszerűen hülyén van a fotelre terítve.
A következő darab egy izé, vagyis még nem tudni igazából mi lesz nagy korában. Ötletem van, csak a megvalósításon kell még agyalni. De ezt a technikát mindenképpen ki akartam próbálni.

Legyen szép hetetek, és ne essen az eső, mert a dió folyamatosan potyog!

Farmer és farmer, és még mindig farmer

Majdnem kész a kanapéra való takaró, még a széleit kell eltisztáznom. Kb. 150 darab négyzetet, illetve téglalapot varrtam össze, a hét minden napján varrogattam. A végén már a súlya miatt elég nehézkes volt vele dolgozni, és itt mindjárt felmerült a kérdés bennem, hogyan fogjuk ezt tisztítani? Valamilyen megoldást biztosan ki fogunk ötleni, ha arra kerül a sor.

Ez még az az állapot, amikor azt hittem, elég lesz. Hogy hogyan mértem az elején, az rejtély.

Ezért újra gyártani kezdtem a négyzeteket.

Itt már végre megfelelő a szélesség és a hosszúság.

A mai nap egy crazy technikával készült párna lett még készen. És még mindig van farmerem. A következő projekt, a másik fotelemre is kell egy takaró, és teljesen uralkodik majd a jeans a nappaliban. 

Simply rag patchwork

A családtagjaim nekem adományozták az összes kinőtt, rojtos, foltos farmerból készült ruhadarabjukat, így most mondhatni, halomban állnak nálam a nadrágok, szoknyák, dzsekik. Épp itt volt az ideje megint egy kis bütykölésnek, ez lett belőle. Érdekes, hogy vízszintesen sokkal kevésbé rojtozódott ki, mint függőlegesen. De gondolom idővel, ez is ugyanolyan lesz

Ez a színhelyes kép.

És még mindig több kilónyi van, csak ne lennék annyira kényelmes, azaz lusta! Haragszom magamra.
További kellemes pihenést mindenkinek!

Kész (a) cirkusz

Mégsem lettek készen a hétvégén, mert kirándultunk, grilleztünk, azaz még kiélveztük a szabadság utolsó óráit. Sajnos az idén nem tudtunk nyaralni utazni, de így is jól éreztük itthon magunkat. Együtt voltunk, és ez a lényeg.
A fiúbaba még a dobozban vár, hogy elnyerje végső formáját, de a cirkuszosaim itt vannak:

Bírjátok még a meleget? Ma már bekapcsoltuk a légkondit,-egy irodakonténerben dolgozunk- mert ez már sok volt egy kicsit.

Félig kész állatkert

Két elefánt, két zsiráf. A végén egy fiúbaba Marcinak, hogy legyen párja a lánybabának. Lassan vége a szabadságomnak, hétfőn újra dolgozom, addig jó lenne befejezni. Persze a textilfilcem orvul kifogyott, így szegény elefántnak most csak a kezén díszelegnek a körmök, ezt majd pótolni kell.

Szép hétvégét mindenkinek!

Somebunny

Unokaöcsém kisfia kilenc hónapos, egy tünemény. Anyukája gyakran becézgeti őt nyuszinak, de egészen különleges kiejtéssel, amit csak ő tud. Netes bóklászásaim közepette bukkantam rá a Somebunny figurákra, azonnal Marci jutott eszembe róla, és muszáj volt hímeznem egy nyuszit. A magam részéről odáig vagyok érte.

A kezdő lépések, öltögetések.

Itt már alakul.

A végeredmény.