Gyűrűpárna, második variáció

Igaz,hogy az elsővel nem vagyok kész, csak a hímzéssel. Még nem találtam ki a végső alakját, várom az isteni szikrát, hogy kipattanjon a fejemből, és addig még elszenvedek vele pár napig. Általában hajnalban szoktam megvilágosodni, ha nem tudok aludni. A kutyák versenyt ugatnak az utcában, amihez a miénk is csatlakozik a teraszon teljes erőbedobással, szinte remegnek az ablakok. Ilyenkor előjönnek azok a vérszívó vadállatok is, amik az esti órákban ravaszul elbújtak a rovarirtó felől, és most élvezettel zúgnak és döngicsélnek bele az ember arcába. Na mindegy, ez csak egy kis szócséplés volt a részemről. Ja, az utca kandúrjait még nem is említettem, a hideg ráz ettől a szerelmetes óbégatástól, teljesen olyan, mint a gyereksírás.
Visszatérve a gyűrűpárnára, ezt is hímzővászonra szerettem volna, de a fonal nagyon tréül mutatott rajta, túl vastag. Egy színátmenetes YarnArt Tulip nevezetű, erősen sodrott, csúszós fonal. A minta, mint ahogy a másik is, a De fil en Aiguille című francia magazinból való.

A hátlap hímzett lenvászonból készült. A gyűrű pedig a páromé és az enyém, az idén lesznek huszonöt évesek. Nahát, akkor ez már ezüstlakodalom!