Az idei év három hetében nem sokat kreatívkodtam, hacsak a beszerzéseket és pénzköltést nem számítjuk annak. Abban nagyon leleményes vagyok.
A csontkovács terápiának egyelőre vége, most már van egy szép egyenesnek mondható gerincem helyrepasszított csigolyákkal, egyedül a görbületet nem sikerült visszaállítani, állítólag (sőt biztos) ez már így is marad. Minden esetre az érzés, hogy belyukad a hátam, már elmúlt. Az ülőmunka lassan és alattomosan megtette a hatását. Plusz a mozgásszegény életmód. Hát igen, ezzel is kell valamit kezdeni, mert ha így folytatom, a problémák bizony visszatérnek. Csak ne lennék veszettül kényelmes, mondhatni lusta.
Ez alatt az idő alatt egy dolgot sikerült végleges formába öntenem. Nem egy nagy dolog, egy sima párnahuzat, az anyagot még valamikor novemberben vettem, és karácsonyra szántam a lányomnak, csak hát...

Igaz, hogy ő London mániás, lévén anglisztika szakon tanul az egyetemen, de azért Párizst és a francia romantikát sem veti meg. Ez is az albérleti kuckót fogja díszíteni.
Itt pedig egy másik beszerzésem, egy gombolyag fonal, amiből  fodros sálat lehet kötni, talán holnap már nekiveselkedem. Ugyanis van egy csomó kötőtűm, amiket kitelepítettem a fészerbe, ahol most veszett hideg van és semmi kedvem nem volt kimenni turkálni a zimankóban, ezért inkább anyukámtól kértem most kölcsön egyet.

A következő mánia pedig a gyöngyök. Ez úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt a lányom nagy gyöngyfűző volt és ebből kifolyólag rengeteg fajta gyöngy felhalmozódott itthon, amik most a kezünkbe kerültek, és kitaláltuk, hogy jó lenne ékszereket készíteni. Ezért vettem még pár fajtát, meg kiegészítőket. Valószínű meg kell tanulnom ezeket a dolgokat, mert neki a tanulás mellet nemigen lesz ideje rá, meg különben is, most már az én fantáziámat is elkezdte izgatni a dolog. Meglátjuk, mi sül ki a dologból. Segítségem is akad majd, Kormira bizton számíthatok, ha elakadok. Majd beszámolok róla.

Kedvenceim a teklák.

Vegyes felvágott, és ennél még sokkal több van, meg olyan is, ami csak a jövő héten érkezik.
És egy megkezdett párna, londoni látképpel.

Ő pedig Cirmi, a varróasztalon. Még a gép zakatolása sem zavarja, szerintem akkor jobban tud aludni.

BÚÉK 2013

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,

amikor megváltoztathatunk mindent, 

ami boldogtalanná tesz.

S mi mindennap úgy teszünk,

mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot,

mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne,

mint a tegnap, és semmiben nem különbözne a holnaptól.

De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket:

reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba,

vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében,

amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat létezik,

és ebben a pillanatban

a csillagok minden ereje belénk száll,

és segítségükkel csodákra leszünk képesek.

Paulo   Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Ezekkel a sorokkal kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet, és kívánom, hogy mindenki megtalálja a maga mágikus pillanatait!

Idén Karácsonykor

Az idén nem sok mindent készítettem karácsonyi ajándék gyanánt. Közbejött némi gerinc-mizéria, és az utóbbi heteket jóformán a csontkovácsnál töltöttem, hogy valamelyest visszanyerjem a régi formám. Persze, ez már nem lehetséges teljes mértékben, de már tapasztalok javulást, nem fáj annyira a hátam. Az ülőmunka megtette a hatását. Ezért nem tudtam annyi időt tölteni a varrógépemmel, amennyit szerettem volna. Hoztam azért pár képet.

A fiam nagy fantasy rajongó, mostani kedvence a Trónok harca című sorozat, amelyben családok harcolnak és ármánykodnak egymás ellen, illetve a trónért. Nos, eme farkasfej a Stark ház címerében látható, ezt rajzoltam fel textilfilccel egy párnára.

A lányomnak egy egyszerű fehér polár takarót varrtam, néhány applikált virággal. Jó lesz a rózsaszín albérleti szobába. Még nincs eldöntve, hogy ágytakaróként fog-e szolgálni, vagy csak simán melengető takarónak.

Anyukám szépen elbújt az ajándékszatyor mögött. Milyen érdekesek a színek, ami azért van, mert pár héttel ezelőtt mindkét fényképezőgépünk bemondta az unalmast, ezért rögtön eldőlt a közös karácsonyi ajándékunk kérdése. A legelső fotót még az egyik régivel sikerült csinálnom, a többit pedig az újjal, amit még tanulmányozni kell alaposan, mert ez már egy kicsit komolyabb, mint az előzőek.

Az utolsó pillanatban készült el családunk legifjabb tagjának, Marcinak ez a "zokni" vagy csizma. Kapott bele pici bébizoknit, csörgőt, előkét. Nagyon aranyos és gyönyörű a pici, már elmúlt két hónapos, kis vigyori.

A felnőttek most saját kezűleg készített ajándékkísérőket kaptak, másra most tényleg nem volt energiám. Majd jövőre.

Ezeket a nesziket Krealady készítette nekem, egy csereüzlet keretében, imádjuk Marilynt. Meg kell említenem, hogy a lányom lenyúlta az összeset.

Őket pedig ajándékba kaptam. (a gyűrűt saját magamtól) Így már majdnem teljes a bagoly-mániám, még egy gyűrű és karkötő hiányzik, és tökéletes lesz a kollekció.

További jó pihenést kívánok mindnyájatoknak!

Kívánok minden kedves olvasómnak, blogolónak, minden kedves ismeretlen és ismerős idetévedőnek békés, boldog Karácsonyt!

Karácsonyi manók

  

Tavaly már készítettem ilyen figurákat, itt láthatóak. Krealady, ha még érdeklődsz utánuk, kérlek jelentkezz.
Nyakunkon a karácsony, és teljesen ötlettelen vagyok. Várom a megvilágosodást, aminek egy-két napon belül muszáj bekövetkeznie, különben kitör a pánik. Más is így van ezzel, vagy ez csak nálam történik most így?

Babaköszöntő sünikkel

Marci őszi baba, ezért tetszett meg ez a sünis minta, ami egy régebbi KM magazinból való. És ezért kapott hozzá egy textilből készültet is.
Legnagyobb meglepetésemre városunkban nem lehet már képkertezőt találni, ezért kapott egy házilagos egyszerű keretet.
Ma végre meglátogattuk a babát, tündéri, tökéletes csecsemő. Húsz évvel ezelőtt volt utoljára a kezemben ilyen csöppség, szinte félve fogtam meg. A két nagy "felnőtt" gyerekem is dajkálta őt egy kicsit, akik még soha nem kerültek testközelbe egy babával, teljesen új élmény volt nekik, nem tudtak betelni vele.
Örölök, hogy végre láthattuk!

Kisegérkék

Már az idejét sem tudom, mikor ígértem meg ezeket az egérkéket, meg manókat, meg figurákat, de mindig közbejött valami más. Családi események, betegségek, utazás, stb. Egyelőre ennyit sikerült összehoznom, a manóknak még ruha kell, és van amihez hozzá sem kezdtem. Hülye egy évem volt, annyi szent.
DE: végre van új munkám!! Hétfőn kezdtem, sokkal kötetlenebb és jobb, nem kell normát teljesíteni és végre nincs az az idegölő monoton robotolás. Ja, és a fejemet kell használni hozzá, ami nálam egy elsődleges szempont. (És végre nem hajnali ötkor kell kelnem.) Bízom benne, hogy végre helyreáll a lelki békém, és újra a régi önmagam tudok lenni, mert az a hülye munka teljesen beteggé tett.
Készült még babaköszöntő ajándék is, de csak a hétvégén tudom mutatni, mert végre láthatjuk Marcit! Mostanra már mindenki kilábalt a náthából, remélem szombatig már senki nem szed össze semmilyen nyavalyát.